1.fejezet

 -Samanta Tomlinson!Most azonnal gyere le és indulj suliba!-szólt anya...mint minden reggel.Pff..
Naponta játszuk el ugyanazt.Anya szól, nem megyek, mégegyszer szól, nem megyek, harmadjára már kiabál, mint most.Már unom.Alig várom, hogy nyár legyen.Akkor majd elmegyek az egyik legeslegjobb fiú barátomhoz.Imádom őt.Szinte kiköpött én.Mintha tükörbe néznék és magamat látnám benne lélekben.Ő is szeret buliba járni,táncolni,énekelni és minden hülységben benne van.Még nem találtam olyat, amiben különböznénk.Kivéve azt az apró tényezőt, hogy két más nem vagyunk.Kikérjük egymás véleményét mindenről és együtt döntünk, ha úgy adódik.Na ezekért a dolgokért várom annyira a szünetet a suliban.Király lesz!Minden másnap és hétvégn bulizni fogunk járni.Már csak 2 hét.Addig még el kell viselnem a szüleimet és a bátyám "oktató"szavait, miszerint mindennap menjek haza időben ,ne késsek,tanuljak, mert akkor leszek olyan, mint ők.....bár, ha jobban belegondolunk, akkor Louis ne is tanult...vagyis igen, de nem végig, mert akkor jelentkezett az X-faktorba és bekerült még 4 taggal.Így alakult meg a One Direction.
 -Igen anyaaaaa.-válaszoltam.Szokásomhoz hűen lezuhanyoztam,kivasaltam a hajam,smink,a tegnap esti kiválasztott ruha felvevése és már készen is voltam.Lementem, adtam puszit a húgomnak,köszöntem Adamnek(vele nagyon-nagyon-nagyon jóban vagyok), és Clara pacsit adtam.Ez ilyen kitalált dolog volt köztünk, hogy így köszönjünk egymásnak.Onnan jött az ötlet,  hogyha majd egyszer nagy vásárlásban vagyunk és találkozunk , akkor ne ölelgessük egymáat, hanem csak egy pacsi és kész.Az olyan cool, és gyors, meg rövid is.Aki már látta tőlönk átvették, szóval már annyira megszokott volt, de nem szóltam semmit.Megtartottam magamnak ezt a gondoloatomat np, mist nap.Éééés, eljött a találkozás a bátyámmal.Ettől féltem tegnap este óta.Ugyanis tegnap egy oltári nagy buliban voltam, és egy kcsit túlzásba vittem az ivást, de nem csináltam hülyeséget, csak felhívtam Louist, hogy jöjjön értem.Szerintem ez nem nagyon dolog.Csakhogy nem számítottam rá, hogy New Yorkban vannak próbán, mi meg Washingtonban.De az est további részére nem emlékszem.Kiesett valahogy.Van egy olyan érzésem, hogy most ezt fogja nekem elmondani.....
 -Szia báttyussss!:)-köszöntem ártatlanul pislogva.
-Hello!-mosolygott azzal a gúnyosnak nevező arc formájával.
-Figyelj a tegnap történtelről én csak anniyt akrok mondani, hogy sajnálom..-kezdtem, a megszokott mondandómat-nem tudtam, hogy éppen a fiúkkal vagy.
-Ne kezdd Sam.Ez már megszokott dolog nálad.Kár fecsérelni az idődet, mindig, amikor csinálsz valamit ezzel a magyarázkodássaé, mert úgyis lesz még ilyen.Inkább menj és tanulj!Az való még neked.-mondta.Abban a pillantban be tudtam volna neki húzni, de mivel mindenki minket nézett, nem tettem.
-Oké....ha már ilyen szépen kéred-grimaszoltam, majd megrebegtettem szempilláimat.
-Jól Samanta.Majd ha hazaérsz, még beszélünk.Most indulunk...-kedzte apa, de félbeszakítottam.
-Apa!Ma nem megyek veled.-ahogy ezt kimondtam anya leejtett egy csészét-vagyis megyek suliba anya, mert tudom, hogy erre gondoltál, csak most Jake-ékkel megyek.Tegnap ismertem meg őket.Tök jó fejek.És amúgy is...nekik útba esik, neked meg kerülőt kéne tenned.Mind a kettőnknek jobb lesz így.
-Kislányom.Nem gondolom, hogy ez jó ötlet.Még csak tegnap ismerkedtél meg velük...ki tudja honnan valósiak.Nem engedhetünk el.-jelentette ki apa.
-De!-szögeztem le-Mindjárt 18 vagyok, oda megyek ,ahova akarok....és amúgy is, én megismertem pket anniyra, ,ohg ytudjam nem akartnak semmit, csak bevisznek a suliba.Na sziasztok!-rohantam ki,  mert hallottam a duda szót, ami azt jelentette, hogy megérkeztek.
.....
-Szia Sam!
-Hello Samii!
-Csáó Bella!-ilyen mondatok hangzottak el, amikor odaértem a kocsihozl.
-Sziasztok!Indulhatunk?-kérdeztem.
-Persze!mizujjs van?Tegnap nagyon jól éreztem magam veled kislány!-mondta mosolyogva Jake.
-Ja.. én is azt hiszem.Bár nem nagyon emlékszem mi történt, vagy éppen mit csináltam.-simítottam egy tincset fülem mögé zavaromban.
-Hát, ha akarod, akkor elmondhatom.-nézett rám a visszapillantóból Edi.
-Biztos, hogy tudni akarom?
-Nyugiii!Nem olyan ....hogy is mondjam csúnya.-rögtönzött Lévi.
-Oké.-sóhajtottam, és felkészültem a legrosszabbra.
-Akkor, először is-kezdte Jake-sokat ittunk mindannyian, és te egy kicsit túl sokat-nevetett, én meg magamban gondoltam:ja csak egy kicsit ittam sokat-és akkor elmentél egy sráccal szobára, de mi nem tudjuk, hogy mi történt ott, mert mikor elmentünk megkersni téged, akkor benyitottunk egy ajtón és lám, ti voltatok azok.Éppen kezdtetek volna..
-Oké-oké....oké.Köszi elég lesz..mér kezd rémleni.-nevettem fel kínosan,miközben befogtam Jake száját.
-Ha te mondod....d olyan szívesen mondtam volna még tovább.-nyafogott.
-Azt elhiszem....de itt fordulj balra.Megérkeztünk.
Mikor kiszálltam a kocsiból, elköszöntem a fiúktól és megbeszéltem velük, hogy majd hívnak és majd elmegyünk "valahova".Na igen...
A suli felé sétáltam, amikor megszólított valaki.
-Hé!Hallo!Tudsz segíteni?-kérdezte.Megfordultam, és válaszoltam.
Nem tudom ki volt, de kapucniban és szemüvegben volt.Szemüvegben, mikor még nem is süt a nap.Nem ismertem fel.Még a nevéről sem.Azt mondta:
-Tom Parker vagyok.A The Wantedból.
-Szia örülök, hogy megismerhetlek.Én Samanta Tomlinson.
A Tomlinson hallatán arca eltorzult.Nem értettem.
-Minden rendben?-kérdeztem.
-Persze, csak...csak te nem Louis Tomlinson testvére vagy?-na igen...mindenki akinek kimodnom a nevemet, akkor egyből ez jut róla eszébe.
-De...igen.-fújtam egyet-de hidd el..bár ne lennék.Annyira meg akarja mondani, hogy mit csináljak.Jó elhiszem, hogy 21 éves, és már felnptt, de attól még nem kell egyetérteni a szüleimmel.
-Ja, hogy úgy.Akkor ezzel nem vagy egyedül.Én is utálom őt.Már bocsi.
-Nem semmit baj.Nem mindenki szeretheti őt.De én  nem utálom, csak nem kedvelem...az nem ugyanaz.
-Ja igen......én is ezt mondanám.-villantott egy ezerwattos mosolyt.
-Én így is gondolom.-viszonoztam gesztusát.-de mondd csak...miben is kell segítenem?
-Jaaaa.....azt szerettem volna megkérdezni, ohgy nem innál meg velem ma valamit?Megláttalak és megtetszettél.Meg akarlak ismerni jobban.Ha ezt nem veszed tolakodásnak.
-Nem persze.Ez természetes.Igen.Legyen mondjuk suli után, mert nekem most be kell mennem.Ha gondolod, akkor bemutatlak otthona szüleimnek, ohgy veled megyek el meginni egy turmixot.Mondjuk.-mondtam.
-Jó.Nekem teljesen tökéletes.Akkor lejövök érted ugyanide..oké?Várj meg, és akkor majd utána odamegyünk, ahova te szeretnéd.-mosolygott.
-Ezt megbeszéltük.Szia!-köszöntem.
-Szia!Már most várom a délutánt!
........

A délután hamar eljött.A suliban annyi történt, mint mindennap.Megint a legmenőbbek közzöt voltam, a tanárokat kikészítettem,Lisanak elmondtam, hogy kivel találkoztam reggel.Sikongatott.Ő imádja a The Wantedot.Én nem ismertem őket, a zenéjüket hallottam, de nem szeretem.Nem az én stílusom.De ezt nem mondtam nki, mert nem ez alapján fogok most dönteni, hogy tetszik-e vagy sem.Először meg szeretném ismerni.
Tom fél 1-re érkezett.Pont időben.Már kezdtem azt hinni, hogy kikémlelte, hogy mikor végzek.Szemeivel engem keresett.Mikor észrevett nagy mosolyt eresztett felém, és elindult értem.Barátaimtól elköszöntem, barátnőmnek súgtam valamit, és mondta, hogy szorít nekem.
-Szia szépségem!-szólított meg Tom.
-Szia!Nem gondoltad meg magad?Mert a szüleim kikészítőek tudnak lenni.És hát Louis.Ő....nem tudom mit mondjak...szerintem ismered.Nem?
-De..nagyon is.Most inkább szerintem induljunk.Még ekszeretnélek vinniegy helyre.Remélem tetszeni fog.-fogta meg a derekam és  maga mellé húzott.Nem tiltakoztam ez ellen, hiszen már megszokam.Amúgy is..ha nem akarok valamit, akkor megtudom magam védeni.Jártam önvédelmi órákra.Ilyen alapon beszálltam a kocsiba és hagytam hogy becsukja mögöttem az ajtót.Mit ne mondjak.Ilyen luxus kocsit még életemben nem láttam.Na jó, most hazudtam, mert az egész családomnak ilyene van.Pénzől mindig is sok volt nekünk.Gazdagok vagyunk.És főleg így, hogy Louis most sokat keres pár énekléssel, még több lett.Mindekinek saját autója van.Még nekem is van, pedig én nem uóis tudok vezetni.Éppen most tanulok.Lassan elérkeztünk a házunk elé.Az út csondesen telt, de itt most Tom törte meg a csendet.
-Ejjha!Szép ház!-mondta.
-Köszi!A szüleimé.-mosolyogtam, mire elnevette magát.Nem tudtam megállni, hogy ezen én most ne nevessek.Mármint szerintem ne azon nevettem amin ő, mert én azon, ahogy ő nevet és közben fogja a hasát.
-Ez jó poén volt!Elég klassz csak vagy már most is!-jelentette ki.
-Köszi.Már sokan mondták.-nem tudtam mit mondani erre, így ezt mondtam.A legbénább mondatopm, amit valaha is kiböktem.
Ami feltűnt a házunk mellet, az egy fekete autó.Nem a miénk volt, így arra kvetkeztettem, hogy vendégeink vannak.Szóltam Tomnak, hogy ne ijdejen meg, ha valami abnormálatlan lesz az a személy/személyek.
Bementünk a házba.
-Sziasztok!Megjöttünk!-kiabáltam.
-Szia!Ki az a mi?Csak nem a kis barátaid is itt vannak, akik reggel elvittek?-kérdezte a nappalinkból Louis.
-Nem ha tudni akarod.Szia anya!Ő itt Tom.Tom Parker.
-Szia örvendek.Nathalia Tomlinson.Samanta anyja.-kezet fogott az új mondthatni új barátommal *.*
-Hogy milyen Tom?-kérdezte egy ismerős hang ismát a nappaliból, de ez most nem Louissé volt.Megforgattam a szemem és a nappaliba mentem Tomival.
-Sziasztok!-mondtam a legelhihetőbb múmosolyomat villantva a plusz 4 srác felé.Ugyan is itt volt:Harry,Zayn,Niall és Liam.

Szereplők

Samanta Tomlinson:

Lena Tomlinson:

Clara Tomlinson:

Adam Tomlinson:

Louis Tomlinson:

Harry Styles:

Zayn Malik:

Niall Horan:

Liam Payne:

Lisa William:[Samanta legjobb barátnője]

 

 

Bevezetés,bemutatkozás

Sziasztok!
Samanta Tomlinson vagyok. Igen, a bátyám Louis Tomlinson, a One Direction egyik tagja. A kapcsolatom vele.....hát, hogy is mondjam, nem a legjobb. Minden akkor kezdődött, amikor elkezdtem 16 évesen a rossz irányba menni, ami szerintem nem rossz, csak a szüleim és a bátyám szerint. Sok buliba járok, táncolok, tudok énekelni is. A suliban a legmenőbbek közé tartozom. Mindenki hozzánk akar csapódni. A tanárok nem bírnak. Hogy is mondjam....elég sok fát tettem a tűzre. :)
Ja, és 17 éves vagyok. Most fogok végezni a Greece suliban. Ez az iskola neve. Szerintem elég furi név. Terveim szerint a tánc, az amit középpontba szeretnék tenni. Most elmesélem nektek életem egyik leghihetetlenebb élményét.

U.i.:
Még egy kicsi rólam:) :
-barna haj

-kék szem

-a fiúk azt mondják, hogy szép alakom is van

-a One Direction-ös fiúk: hát nem tudom, hogy a többi lány, hogy szeretheti őket ennyire. Hiszen még nem is ismerik őket, akkor meg nem kell elhamarkodott döntéseket hozni velük szemben. Jó ez most egy kicsit az én szavamat üti, mert ugyanis én nem vagyok oda értük, és igaz én sem ismerem őket közelebbről, de amennyit hallottam róluk a bátyámtól....nem tudom, hogy mit higgyek.

-sok barátom van (fiú-lány barátságban is)
-sok pasim volt eddig, de egyik sem fogott meg úgy...szerettem őket, de még nem éreztem egyiknél sem, hogyha majd egyszer megkéri a kezemet, akkor igent mondanék....ez egy kicsit hülyén hangzik, mert még 17 évesen nem kell férjhez menni, de akkor is....én így döntöm el. Ez lehet, hogy rossz tulajdonság, de engem akik szeretnek, azok így szeretnek.

-az exeimmel, minddel jóban vagyok....kivéve eggyel, aki azóta is, amikor meglát, akkor valami rosszat akar csinálni, ami nekem nem tetszik. Most nem arra gondolok, hogy elveszi előlem a toppot a ruhaboltban és akkor nem adja vissza. Nem! Arra akarok célozni, hogy pl.:egyszer egy buliban voltam és ott le akart járatni. Nem engedtem neki. Azóta is próbálkozik.

-testvéreim:-egy húgom(14)Lena Tomlinson

-(iker)öcsém(17)Adam Tomlinson
-nővérem(19)Clara Tomlinson
-bátyám(21)Louis Tomlinson

Komizzatok, ha tetszik a történet bevezetője!:)